Hagyományos vidéki konyha: kenyérsütés, sütőben készülő ételek és spárga

A tésztát vagy konyhagéppel vagy hagyományos módon, kézzel is meggyúrhatja. Az a fontos, hogy a mindenkori liszt fajtától függően, különböző erősséggel gyúrjon: a megfelelő állagú tészta elérése érdekében a búzában gazdag tésztákat sokkal intenzívebben kell gyúrni mint a magas rozstartalmúakat. Ha pedig a kenyértésztát keleszti, fedje le azt nedves konyharuhával és tegye meleg helyre. Körülbelül 24 °C az optimális. A tészta akkor kelt meg, ha a nyomáspróba után - ujjunkkal kb. 1 cm mélyen benyomjuk - háromnegyedére visszaugrik.

Annak érdekében, hogy a tészta a sütőben megfelelően süljön, a kenyeret alsó-felső sütéssel és ne légkeveréssel süsse, mivel az túl gyorsan kiszárítja a kenyér felületét. A legjobb, ha magas hőmérsékleten kezdi a sütést, majd egy idő után lejjebb veszi a hőfokot. Így a kenyér nem válik túl sötétté. Ezen kívül az is fontos, hogy a sütőben elegendő pára legyen. Ennek elérése érdekében helyezzen egy vízzel megtöltött tálat a sütő aljára, vagy alkalmanként spricceljen egy kevés vizet a kenyérre. Szúrjon egy kis fapálcát a kenyérbe annak tesztelésére, hogy kész-e. Ha már nem ragad rá a tészta a pálcikára, a kenyér elkészült.

A kenyérbél és kenyérhéj fogalmak a kenyér belsejét és külsejét jelentik. A jó kenyérbélnek rugalmasnak, nedvesnek és aromásnak kell lennie, ezzel szemben a kenyérhéj legyen jó ropogós. Ha különösen csillogó kenyérhéjat szeretne készíteni, sütés után azonnal kenje meg a kenyeret egy kis hideg vízzel. Esetleg sütés előtt egy elkevert tojással is megkenheti a tésztát. Így a magvak és a diófélék is jobban rátapadnak. Édes kenyerek esetében tejet is használhat, megkenés után pedig egy kis cukrot is szórhat rá.

A legjobb, ha a kenyeret egészben, a vágásfelülettel lefelé helyezi bele a kenyértartóba. Így a levegőben lévő baktériumok kevésbé érintkezhetnek a kenyér felületével és nem szárad ki olyan gyorsan. Választás szerint azonban papírzacskóban vagy lenvászon zsákban is tárolhatja a kenyeret. Hűtőszekrénybe csak nagyon meleg napokon érdemes betenni, mert különben sokkal gyorsabban megavasodik a kenyér. Tipp: ha sok kenyeret sütött vagy hosszabb ideig szeretné tárolni, mélyhűtő zacskókba téve feldarabolva vagy kiporciózva tárolhatja mélyhűtőben.

A zománc egy üvegből készült bevonat. Aromasemleges tulajdonságának köszönheti különlegességét: a zománcozott edényben készülő ételek megőrzik hamisítatlan, eredeti ízüket. A sima üvegfelület könnyen tisztítható és különösen higiénikus. Mivel ezen kívül a zománc jó hővezető is, a fogások gyorsan és energiatakarékos módon készülnek el. Ügyeljen azonban arra is, hogy a bevonat alatt acélbelső található. A fülekkel és fedővel ellátott edény tehát nagyon felforrósodhat, ezért feltétlenül edényfogó ruhával érjen hozzá!

Ez a természetes anyag nagy hagyományokkal rendelkezik a konyhában, így nem csoda, hogy még ma is nagyon közkedvelt: agyagedényben például burgonyát és zöldségeket párolhatunk olaj vagy víz nélkül. Így rendkívül intenzív aroma jön létre felesleges zsiradék hozzáadása nélkül. Emellett a vitaminok és a tápanyagok is megmaradnak. Fontos: az agyag nem szereti a hőmérséklet-ingadozásokat. Az ételt ezért feltétlenül hideg sütőbe tolja be, majd nagyon lassan melegítse fel a kívánt hőmérsékletre.

A szilikon nagyon egyszerű és könnyen kezelhető anyagként honosodott meg a konyhában. Például sütőformákat is előszeretettel készítenek belőle. Mivel a szilikonformák rugalmasak, az olyan pékáru, mint a sütemény vagy a kenyér könnyedén kivehető belőle, így kikenni sem kell. Mindemellett a szilikon mosogatógépben tisztítható, mikrohullámú sütőben is használható és hőmérsékletálló: az anyag számára az sem jelent gondot, ha közvetlenül a mélyhűtőből a sütőbe tesszük.

A tapadásmentes bevonatok a leghasznosabb innovációt jelentik a konyhában. A bevonatos serpenyők arról gondoskodnak, hogy sütéskor vagy a sütőben használható serpenyők esetében még zsiradék használata nélkül se ragadjon le semmi a sütőben. A tapadásmentes bevonat minőségét Ön is ellenőrizheti: minél érdesebb a felület, annál jobb. Hiszen a beledolgozott kemény részecskék teszik a minőségi serpenyőket ellenállóvá a mechanikus behatásokkal szemben.

Miután alaposan megmostuk a spárgát, elsősorban egy jó spárgahámozó késre vagy ha nincs, burgonyahámozó késre van szükség. Hagyományos konyhakés használata nem ajánlott, mert így túl sok zöldség megy veszendőbe. A spárgacsúcs a spárga legpuhább része, ezért ezt nem szabad meghámozni. Mivel a spárgavégek gyakran túl kemények és fás ízűek, ezért ezeket 0,5 - 2 cm szélességben le lehet vágni.

Hámozáskor a spárgát fejével a csuklónk felé lazán kézbe vesszük. A spárgahámozó kést a spárgacsúcs alá tesszük és lefelé kezdjük el meghámozni. Eközben a spárgát folyamatosan forgatjuk.

A zöld spárgát teljes egészében meg kell hámozni, mivel héja vékonyabb és puhább mint a fehér spárgáé. A legtöbb esetben az is elég, ha csak a spárgarúd alsó harmadát hámozzuk meg, a száraz végeket pedig levágjuk.

A spárga ízlés szerint többféleképpen is megfőzhető. A leggyakoribb a sós vízben történő egyszerű puhára főzés. Ha még egy csipetnyi cukrot is adunk hozzá, az esetleges keserű ízt is megszüntethetjük, egy darabka vaj pedig ízfokozóként szolgál. Emellett a spárgát előszeretettel főzik meg zöldséglevesben is, ez esetben azonban a természetes spárgaaroma elvész. Ha meg szeretnénk őrizni a spárga erőteljes aromáját, ajánlatos a spárgahéjat és a levágott végeket forró vízben puhára főzni.

A spárgát vastagságától függően 20 percnél tovább ne főzzük, nehogy túl puhává váljon. Spárgafőző edény esetében, amelyben a spárga áll, kevesebb vízre van szükség. Csak a rudak alsó harmadát fedi el a víz, a maradék rész a lezárt fedő alatt párolódik. A főzési idő rövidebb, mindössze 15 perc alatt fő közepesen puhára. A spárga akkor főtt meg megfelelően, ha kivételekor könnyen meghajlítható, anélkül, hogy eltörne.